Magyar - 1848-as kokárda

vagyis a mi kokárdánk

Mint ahogy az ismeretes, hazánkban nem alakult ki az 1848-as márciusi forradalmak idejéig széleskörűen egy elfogadott nemzeti zászló-színsorrend. Bár a piros-fehér-zöld színhármas már I. Mátyás király nagypecsétjét tartó fonatban megjelenik, és Mária Terézia idejében a nemesi bandériumok zászlói között leírják ezt az összeállítást is, csak az 1847-es követválasztások idején kezd megjelenni ez a színhármas, egyértelműen mint nemzeti-érzelmet kifejező jelkép.

A 48-as márciusi események első napjai után rohamosan terjed, mint forradalmi nemzeti hevületű polgári jelkép - tagadhatatlanul francia mintára - a nemzetiszín kokárda. (Francia mintára, mert mai napig a francia eredetű szóval illtejük.) Hogy ki tette fel legelébb? Ez történelmietlen, nincs is értelme nyomozni. Születtek visszaemlékezések a nagy napot követően, azok között Jókai leírja, hogy a nők osztogattak az esti Nemzeti színházbeli előadáson „nemzeti színű” kokárdákat, Petőfi pedig ifjú feleségéről írja meg, hogy előző nap magának nemzetiszín főkötőt, férjének pedig nemzetiszín kokárdát varrt. Hogy a Nemzeti Múzeumban őrzött, Petőfitől származó példányt-e, az nem tudható, de e kokárda hitelesen Petőfié volt.

  Petőfi kokárdája

Ez egyértelműen piros-fehér-zöld, mint ahogy annyira egyértelmű volt e polgári kitűzőnek a színsorrendje (a nemzeti zászló színsorrendjével), hogy az 1848. áprilisi törvények gyors megfogalmazásakor nem is tartották szükségesnek tételesen - taxatíve - leírni:

1848. évi XXI. törvénycikk

a nemzeti szinről és ország czimeréről

1. § A nemzeti szin, és ország czimere ősi jogaiba visszaállíttatik.

2. § Ennélfogva a háromszínű rózsa polgári jelképen ujra felvétetvén, egyszersmind megállapittatik, hogy minden középületnél s közintézeteknél minden nyilvános ünnepek alkalmával, és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és ország czimere használhassék. - Egyébiránt a kapcsolt Részeknek szabadságukban hagyatván, hogy az ország szinei és czimere mellett, saját szineiket és czimerüket is használhassák.


--------------

Tessék figyelni a szövegre! „háromszínű rózsa” és nem „kokárda” a megfogalmazás! A francia szó majd csak később, 1867-et követően társul véglegesen ehez a „polgári jelkép”-hez, hiszen addig - a szabadságharc leverését követően - nem lehetett hordani nyíltan.


S hogy milyen volt a formája, ejtsünk arról is szót. Köralakú, és a vőfélyi dísz-kitűzők mintájára alul sokan megtoldották még egy páros szalagocskával, ahogy az hitelesen látszik a Vasvári Pált ábrázoló Barabás-litográfián. Milyen volt színsorrendje? Itt is leszögezem: olyan, amilyen a természetes módon lennie kell, hogy az a polgári szemnek - első ránézésre - az általa ismert - és kitüntetett - színsorrendet kiadja!

Vasvári Pál arcképe

- Már csak azért is, mert ekkor még messze nem létezik semmilyen „szabály” arra, hogy nemzeti zászló-jelképszínsorát nem így kellene láttatnia. Bonaparte Napóleon rendszerezési kezdeményezése rá - a magyar polgárra nem kötelező, de nem is kell figyelembe vennie, ha egyáltalán tud róla!