Volt szabály?

Nem, nem volt szabály.

Így, ez írásrész elején kategorikusan le kell szögeznem. Ha valaki fentről lefelé haladva írásonként lapozott el idáig, annak - gondolom - ezt most már nem is kell még egyszer elmondanom. Azok kedvéért, akiknek nem volt türelmük szépen, mint egy bűnügyi regényt oldalról oldalra olvasni, és hátra lapoztak időnek előtte megtudni a gyilkos kilétét: nem volt 1848-ban a polgári - és így a magyar - kokárda színsorrendjére külön szabály! Csak egy feltétel volt: az egyszerű polgárnak - mondhatnám az utca emberének egyből, ránézésre mutassa a „nemzeti színeket”. Azok pedig fentről lefele, balról jobbra, kívülről befele: piros-fehér-zöld. Úgy a zászlón, mint a nemzeti színű szalagból körbehajtott és összevarrt szalagrózsán.

De Katona hivatkozik a szabályra... hangzik sokaktól. Ismételjük csak meg Katona Tamás „szabályát”:

„Ugye a kokárda úgy készül, hogy egy nemzeti színű szalagot meghajlítunk. Hogyha azt akarjuk, hogy kétoldalt piros-fehér-zöld jöjjön ki belőle, bizony itt a zöld kerül kívülre és a piros belülre.”

Eltekintve attól, hogy Katona itt nem kokárdáról - köralakú szalagrózsáról - beszél, hanem a manapság egyre divatosabb szalaghalról, ez nem szabály, igazolás! Ez fából vaskarika! Nem hivatkozik valami egyetemes, egyezményes, avagy szabályozással behatárolt szabályra, hanem egy nyakatekert önmagával megmagyarázott valamivel!  S, ha én nem szalaghalat akarnék hajlítani, hanem teljes köralakot, akkor miért is nem „kell” kétoldalt - azaz kívülről befele - a piros-fehér-zöld nemzeti színeknek kijönnie belőle?

Jó, jó, mondják sokan: de a repülés-felségjeleknél az a szabály, hogy belülről kifele olvasandók a nemzeti színek sorrendje. Igen, az a szokás. Mióta?

Erre nem tudnak már sokan választ adni. Mint ahogy arra sem, hogy hol, mikor, milyen nemzetközi egyezményekben rögzítették, és mely nemzetek ratifikálták ezt a belülről-kifele szabályt, ha nem valami nagyon régi, 1848-ra már rögzült ősi szokásjogról lenne szó?

Az 1907. II. Hágai konferencián fogadják el, hogy majdan megjelölik a harci gépeket egyértelmű azonosítóval:

„ … meghatározott és messziről felismerhető, megkülönböztetett jelzést viselnek.”

De nem határozták meg a jelzés alakját, formáját! Franciaország 1909-től, Anglia 1912-től, Olaszország 1914-től Németország szintén ez időtől fest azonosítójeleket replőgépeikre!
Még ha - de láttuk, hogy nem - egyenlőségjelet is lehetne tenni a két körjel közé, akkor is valaki magyarázza el nekem, de érthetően, elfogadhatóan, hogy miért is kellene vonatkozzon egy 1848-as polgári kitűzőre a majd csak I. Világháborút követően elfogadott katonai felségjelre vonatkozó olvasati szabály?
(Mert ugye, mi a márciusban ruháinkra kitűzendő szalagrózsával az 1848-as márciusi ifjakra emlékezünk).

És miért is „rontotta el” a jó 60 évvel később kialakuló szabályt Szendrey Júlia? Mert nem vette figyelembe a majdani katonai felségjelhez majdan kialakuló hallgatólagos egyezséget? 

Volt akkor 1848-ban „olasz” zászló,   olasz kokárda? De hiszen az egységes Olaszország majd csak Garibaldi közreműködésének köszönhetően 1861-ban jött létre! És csak azután beszélhetünk egyáltalán „olasz” zászlóról! Visszavetíteni több mint húsz évvel korábbra,   hogy egy nem létező felségjelet mintáztak meg a pesti asszonyok? - hmm, ez végleg nem történészi gondolkodás.

Than Mór festményein is látszik, hogy sokan már akkor is a kívül zöld belül piros színsorrendű kokárdát hordták a honvédek közül - hangzik Katona nyomán újabb kijelentés.
No, pont éppen az nem látszik Than Mór festményein. Nála a csatában részt vevő honvédhuszárok nem viselnek kokárdát. Miért is viselnének? Honvédhuszárok, már csak ezért is önmagában „látszik” hovatartozásuk. De, ott fent a csákó fölött... Az kérem a csákógomb és nem kokárda! De az sem tiritarka, nem is igen lehetne, mert a csákógombon annak kell megjelenítve lennie, mely csapategységhez tartoznak.
Látszik viszont az, hogy a csákógomb - belülről kifele olvasva - piros sárga, avagy ciánkék-sárga vagy éppenséggel teljesen piros vagy arany színű. És megkülönböztetésül a csákójuk köré a tető közelében egy piros kendőt tekertek. Tessék megnézni, nem csak vakon szajkózni!

Tapiobicskei_csata_kis  

Milyen volt a forradalmi polgári kokárdák alakja? Mindig köralakú. Úgy az 1789-es francia, mint az 1848-as német, avagy a magyar.

Köralakú kokárdák szalagokkal jelennek meg egy 1898-ban Keszthelyen készült fényképen, amelyen az akkkor még a környékükön élő egykori 48-as honvédek kerültek megörökítésre, de ugyanígy az első világháború idején (1914-15) bevonuló Mosonmagyaróvári férfiakon is.

  1898_Keszthely         

  WWI_Mosonmovar_2   WWI_Mosonmovar_3  

Summa: a polgári kokárda kör alakú!
- És nem kell a hajlításával foglalkozni, mert készítése rém egyszerű:

A kokárda készítése

„Egy 30 cm hosszú nemzeti színű szalagot elfelezünk. Az egyik darabnak a két végét összevarrjuk. Utána a zöld szélénél apró le-föl öltéssel végigvarrjuk, majd összehúzzuk a cérnát, hogy kerek korong formát kapjunk. A másik darab szalagot félbehajtjuk és V alakban a kokárda hátuljára varrjuk. A kokárdát biztosítótű segítségével erősítjük fel a ruhára.”

- nő magazin leírása 2008-ból -

Íme, ennyi a szabály! Csak ennyi, nem több. A többi spekuláció, csúsztatás és hamisítás.